Nemrégiben az Üllői úton (idősebbek kedvéért Vörös Hadsereg útja) Vecsés felé araszolva eszembe ötlött, hogy az egyik mellékutcában több alkalommal is volt szerencsém látogatást tenni bizonyos hölgyeknél, akikkel igen jól éreztem magam. Aztán a múlt héten arra volt dolgom megint és gondoltam, hogy ezeket a kellemes emlékeket felelevenítem. Böngészgetni kezdtem a térkép funkciót itt a beszámolókon, majd amikor ráleltem az itt hirdető hölgyekre, utánuk is olvasgattam a róluk készült beszámolók segítségével. És végül az elhatározás is megszületett, hogy Vikit szeretném meglátogatni. Jól jött a VTR lehetőség, bejelentkeztem hát, nemsokára jött is a visszaigazolás. Ezután még egy telefonos ismerkedést is beiktattam, nehogy azt gondolja rólam, hogy holmi onlájn pernahajder vagyok. Még megérdeklődtem, hogy a Vörös Hadsereg tánc és szalonzenekara nincs-e épp abban a kiválasztott időben nála, megakadályozván a vágyott kölcsönös kényeztetést, de a zenekar épp máshol koncertezett, így a nap kisütött, a macska nyávogott, kutya hideg volt.

A megközelítés a VTR-en kapott cím birtokában nem kihívás, csupán a Waze-t kell igénybe venni. (Fura mód az első ide történt bejelentkezésemkor épp a Waze vitt innen vagy öt kilométerrel arrébb, pedig a beírt cím ugyanez volt). Most nem történt semmi baki, volt bőven ingyenes parkolóhely is, esős időben azonban nem árt gumicsizmában jönni, mert egyes parkolókban bokáig állnak a tócsák.
Az Üllőin jár villamos a Határ úttól, meg néhány busz is a KÖKI-től, úgyhogy prímán megközelíthető az épület. A házszám is kint virít a bejárat felett, el se lehet tévedni. Csupán a kapukódért kell egy rövid telefont megereszteni és lehet is hussanni befelé.
A ház egy hosszú szalag panelház, több lépcsőházzal, nem mai építésű ugyan, de belülről egészen elfogadható.

A lakás maga szívbetegek számára is megközelíthető, nem kell sokat lépcsőzni sem és a liftre se kell várni, ott van nem messze a kaputól. Mire odaértem, már nyílt is az ajtó (mögötte Vikivel) és beléphettem. Ezután Viki letolta magáról az ajtót és cuppanós csókkal üdvözölt.
A cipőimet kint hagytam az előszobában a kollégák társaságában, hogy cseveghessen valakivel ez eljövendő másfél órában, majd beléptem a Viki által mutatott szobába (asszem lakótelepi környezetben ez a "nagyszoba"). A ruháimat a szobainas gondjaira bíztam, magamra öltöttem a lepraápoló díszruhát (méretes törölköző), nehogy az előszobában összefussak valakivel, aki aztán összesikítja magát (de ilyesmi nem történt, példás a logisztika, pedig alighanem telt ház volt - hacsak valamelyik masszőzhölgy nem hord 45-ös férficipőt).
A fürdőszoba valóban picurka, nagyobb nyújtózkodásra nem alkalmas. Épített zuhanyzó van a valamikori kád helyén (mondjuk a méretekből ítélve egy ilyen kádban Hapci törpe is csak felhúzott lábakkal tudna helyet foglalni), ami a magamfajta óriásoknak nagyon is megfelel. Tusfürdők sorakoznak a zuhanyzóban, találtam megfelelőt. Majd törölközés után visszaslattyogtam a tetthelyre.
A szoba masszázspaddal és matraccal is fel van szerelve, de a padot csak érintőlegesen vettem szemügyre, mert a matrac volt innentől fogva a fókuszban. De a lehetőség adott azoknak is, akik pad fanok.

Az teljességgel megállapítható, hogy az adatlap nem csalós, Viki az aki a képeken is látható. Nyilván a fotózáskor a smink más, mint a pőre valóságban, kis retus is van itt-ott, de nagyobb anomáliák nem fedezhetők fel. A valóság persze sokkal jobb, mert nem csak vizuális élmény van, hanem tapintási és ízlelési is, ami valljuk be nem egy hátrány.
Életkort és egyéb paramétereket nem vizslattam túlságosan, mert Viki en bloc tetszett. Nagyon tetszett. Valami ruhácska volt rajta az érkezésemkor, de mivel elsősorban a mosolygós szemeibe feledkeztem bele, erre nem nagyon emlékszem. Az biztos, hogy amikor visszajöttem a fürdőből, már nem volt rajta, mert bemutatkoztam rögvest a finoman és művészien felkerekített ciciknek és a még kerekebb popsival kezet is fogtam. Közben pedig hatványozottan viszonoztam az érkezéskor kapott üdvözlő csókot, ami bizony Vikinek se volt ellenére.

Még röviden megbeszéltük, hogy egy vagy kettő, illetve, hogy masszázs és kényeztetés, vagy kényeztetés és masszázs, aztán amíg lehetett, hasravágtam magam a matracon. Viki pedig elhelyezkedett és belekezdett a masszázsba. Nem tudom, hogy olaj vagy krém volt a szer, de nem maradtam se olajos, se krémes és lemosni se kellett a végén szinte semmit, mert jól beleivódott a bőrömbe. Tehát valami minőségi anyag lehetett, nem a Kilenc Kincs Piac terméke.
A masszázs kellemes volt, az elő napi intenzív sport után kifejezetten üdítő jellegű. Nem is szerettem volna erősebbet, ez nekem pont jó volt. Ráadásul ugye egy gyönyörű, pucér nő végezte félig rajtam ülve, ami tovább emelte az est (képzavar, mert délelőtt voltam) fényét.
Közben sokat beszélgettünk először rólam, aztán Vikiről. Megállapítható, hogy ebben (is) kellemes partnerre találtam.
A másfél órából nagyjából 35 percet fordítottunk erre a fejezetre, azaz széltemben-hosszomban végig lettem lelkiismeretesen masszva.
Jólesett. De a vége felé azért már mocorogtam egy kicsit, mert szerettem volna én is elérni Viki kerekebb testrészeit. Végül ez is megadatott.

Itt nem volt sok teketória, hanyatt fordulásom után rövid úton nyélen lettem kapva. Először csak a kézi bűvölés nemes műveletével találkoztam, majd amikor Viki konstatálta, hogy most már magától is megáll, olyan szuperjó franciás kényeztetést kaptam, hogy még a fülem is ketté állt. Közben persze - köszönhetően hosszú végtagjaimnak - én is elérhettem Viki stratégiailag fontos pontjait, amiket birtokba is vettem azonmód. Néha szabadon engedett ott lent és ilyenkor felkúszott hozzám jó kis nyelves csókokat váltani. Ilyenkor persze jobban hozzáfértem én is és végül arra utaló mozdulatokkal hanyatt fordítottam Vikit és leköltöztem azokhoz a bizonyos stratégiailag rendkívül fontos területekhez.
A nedvesedéssel már eddig sem voltak gondok, de amikor nyelvvel is birtokba vettem, még inkább beindult a móka. Fentebbről egyre hangosodó sóhajtozás, nyögdécslés hallatszott, majd amikor ujjaimat is bevetettem, akkor már tudtam, hogy nagyon is jó úton járok. Az út végéig még volt idő, de nem adtam fel egy pillanatig sem és amikor felértem a kilátóhoz, akkor Viki néhány keresetlen szó kíséretében dobálni kezdte a testét és - nincs rá jobb szó - elröppent, mint a fűzfalevél a langy szellőben.
Amíg pihegett, csókolgattam a combjai tövét és később elhatároztam, hogy újra megpróbálom az előbbi túrát és sikerrel jártam másodszor is. Nagyon meg voltam magammal elégedve (azt csak remélem, hogy Viki is örült annak, hogy jól kezdődött a napja).
Mindenesetre ezek és némi erőgyűjtés után Viki egy ipponnal fölém kerekedett és jól megkaptam a magamét. Ennek során nemcsak a szerszámnyél maga, hanem a járulékos alkatrészek is kellően fel lettek tupírozva, és amikor éreztem, hogy lassan eljő Joe Black, akkor feltérdeltem és telibe pocsékoltam Viki szép kerek melleit. Ezután csak lerogyni tudtam vendéglátóm mellé és hosszas elmélkedésbe fogtam arról, hogy az élet szép.
Simogatások, becézgetések után (meg miután az időm is könyörtelenül letelőben volt) elmentem a minizuhanyba és leáztattam magam.

Nem hiszem, hogy ennél több extra lenne, mint amit Vikitől kaptam. Ferencjóska is megmondta: "Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve". Abszolút korrektség volt, nem maradt benn egyetlen perc sem a másfél órából. Viki nagyszerű vendéglátó volt.
Ja, "azt" utólag tettem le az ajándékba vitt csoki doboza alá. Abszolút arányban volt a kapottakkal.