Enikővel ismeretségünk régi, találkozásaink azonban elég ritkák, de legalábbis nem olyan gyakoriak, mint ahogy szeretném. Elég őrült időszakom van, Enikőnek meg új képei, ami összességében elég volt, hogy megpróbáljam valóra váltani azt, amire oly sokszor gondolok. .Írásos szándéknyilatkozat, a részletek telefonos ismertetése, kaparós sorsjegy a gyár melletti nemzetiben (nem nyertem), és másnap találkozás. Viberen írtam, ő megválaszolta mikor elérhető telefonon, akkor hívtam, és nem is annyira rövid beszélgetés alatt eldőlt a sorsom.

Enikő szép helyen rendel, lassan kezdem kicsit én is otthonosabban érezni magam ezen a környéken. Sűrűn belakott vízparti élőhely, de buszmegállót mégsem láttam a közelben. Talán nem is olyan nagy rá az igény. Néhány perc sétára viszont ott a metró, az utak leaszfaltozva, parkolóhelyek kialakítva, járda megépítve, szóval nem megközelíthetetlen a hely a négyeshatos villamos nélkül sem.

Az új építésű városrész kicsit régebbi része. A házszámozás egyértelmű, csak az tévesztheti el, akit megsüt a nap, vagy akinek elmentek otthonról.
A lakás szép, és nem azért, mert tegnap szerelték össze az ikeás Väinämöinen állólámpát. Nem, a berendezés tényleg igényes, a szőnyegtől kezdve a zuhanykabin burkolatán és üvegtégláin át a fürdőszobabútorokig és az ágytakaróig. Rend és tisztaság mindenhol. Meg friss törölköző, tusfürdők – amiből van uborkás plusz ugyanolyan dezodor is, melynek használatára Enikő udvariasan és kedvesen írásos formában hívja fel a vendégek figyelmét – szóval minden, ami ilyen helyen kell.

Talán említettem, hogy Enikővel régi ismerősök vagyunk, de ha kerestem volna, akkor sem fedeztem volna fel rajta jelenős változást, vagy eltérést a fotókhoz képest. Próbálkoztam azzal, hogy a legutóbbi találkozáskor sötétebb vörös volt a haja, de hát mit ért egy pasi a hajszínek milliónyi változatához? Valószínűleg tévedtem, mert Enikő mondta, hogy most élénkebb, és ha valaki, ő biztosan jobban tudja.

Egyébként más változás nincs. Mintha megállt volna felette az idő. Enikő továbbra is olyan bombázó, mint régen. Sportos testalkat: izmos lábak, izmos has, izmos kar, izmos váll, érzéki ajkak, sok nevetés, fehér fogak, szép szemek.

Keblei sebészeti beavatkozáson estek át, nagyok, de testalkatához képest nem túlzóak. Vannak tetoválásai is, de nem kapta el a gépszíj, az utóbbi években az idő elteltével sem borították be finom bőrének egyre nagyobb felületét a varrások.

Madame Tussauds mesterei soha sem fognak olyan figurát megalkotni, ahogy Enikő össze van rakva. És nem csak azért, mert úgy ahogy van, tökéletes, hanem azért, mert amennyire maximalista megjelenésű, éppen annyira laza és barátságos, humoros és kedves, márpedig ezek a külső és belső tulajdonságok nem mindig járnak együtt.

Két puszival indítottunk, amiket inkább csak ráleheltem Enci arcára, mert a kinti kánikulában keresztültekertem a városon és szakadt rólam a víz. A légkondi és a zuhany szerencsére helyreállította a hőháztartásomat, így magamhoz szoríthattam Enikőt.

Rövid beszélgetés, alapos tisztálkodás, és máris ott volt az ágyon egy csodálatos mezítelen test … és persze mellettem Enci.

Kettő perce ülök a billentyűzet előtt és nem tudom, hogy folytassam. Enikő adatlapján a lehetőségek sora rövid. Talán éppen ettől olyan hangulatosak az együttlétek. Mint egy igazi barátnővel. Akivel nem szokás pontról pontra letárgyalni, hogy akkor mit és mi után fogunk csinálni, mi az, amit lehet, és mi az, ami tabu. Itt tényleg csak rajtunk múlik, hogy érezzük magunkat egymással. Illetve nem is annyira rajtunk, hanem inkább rajtam, ezt elrontani csak én tudom, mert Enikő kérdez, Enikő érint, Enikő hallgat, Enikő szexi, Enikő megszorít, Enikő odafigyel, Enikő nevet, Enikő metakommunikál, Enikő beszél.
De még hogy beszél! Meg kell veszni a szájáért, a hangjáért, ahogy nevet és meg kell veszni azért, ahogy csókol. Már amikor csókol, mert nem véletlenül nem szerepel az adatlapján a csók. Aznap nem mi voltunk Barbie és Ken, Humphrey Bogart és Ingrid Bergman, akik rekordhosszúságú, romantikus csókban olvadnak össze a két zuhanyzás között.

Rövid pajkos hempergés után Enikőnek sikerült maga alá gyűrnie engem – na jó, hagytam magam – és egyértelművé vált, hogy a csókmarathon helyett ezúttal az aktusé lesz a főszerep; a hálószoba színét meg a közös gyermekeink nevét nem most fogjuk kitalálni.

Isten tudja hogyan, de egy ippon után Enci megkaparintotta a körtemuzsikát és olyan előadást tartott, amitől a legkifinomultabb műértőknek is leesik az álla. Egyszerre volt heves és érzéki, soha-véget-nem-érős és csináld meg!, egyik pillanatban forte aztán meg piano. Eszméletlen érzés volt és hihetetlen látvány. Mindeközben Enikő nem feledkezett meg a publikumról sem. Nem csak magának játszott, de figyelt rám is, és ahogy a művésznő szájánál a hangszerrel felnéz… brrrr, hát abba beleborzongtam.

A második felvonásban enyém volt a színpad, de a produkcióm valószínűleg nem volt annyira virtuóz, mint Encié, viszont ő nem csak szívvel-lélekkel játszik, hanem hálás közönség is, úgyhogy a két szóló után nagy lelkesedéssel csaptunk a duóba.
Nem próbálkozom a pózok részletes ismertetésével, mert a Kámaszutra belépő szintjét is legfeljebb csak alulról érintettük, és nem untatnék senkit testnedvekkel, üvöltésekkel meg sikolyokkal, mert lehet, hogy valakinek apácapornó lenne, valakinek meg langyi Tiffany regény. Legyen elég annyi, hogy Enikő egyenrangú partner, aligha lehet olyat csinálni, amit ő nem szeretne, ami viszont mégis megtörtént, az pont az volt, ami nekem is átkozottul jól esett.

Szemből behatolva futóműveit kezemmel átkulcsolva szorítottam magamhoz, vagy tornászokat megszégyenítő rugalmassággal tárta szélesre lábait, amikor éppen nem a nyakamban pihentette combjait. Hajába túrva, nyakát simogatva gyönyörködtem tekintetében, vagy éppen egymáshoz szorítottuk arcunkat a másik fülébe lihegve… mindegy volt, folyamatosan izgatott, nyelvét sem félt használni, kisebb meglepetésemre néha még egy hosszabb csókra is összegabalyodtunk, hogy aztán megint az ujjaimmal játsszon.

Átfordulva sem veszített intenzitásából az együttlét, a szexuális élményfaktort a látvány fokozta csúcsközelbe. Időnként a lepedőbe markolt vagy hátranyúlva a fenekemnél fogva húzott magába, esetleg hajába markolva vetette hátra a fejét, mindig más és más izmai feszültek meg, mintha az emberi test művészi anatómiája elevenedett volna meg.

Én viszont nem elevenkedhettem a végtelenségig, mert bár Enikő nem siettetett, de az óra nem állt meg, úgyhogy időm lejártának közeledtével hátamra fordultam Enci mögül-felől, és hagytam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Az pedig jött is, pontosabban Enikő hozta el kézzel-lábbal-szájjal, miközben én haját copfba fogva éreztem az ütemet, ami a mindent elsöprő beteljesülésig vitt.

Zuhanyzás után sem sürgetett, öltözés közben, majd az ajtó előtt is hosszasan csacsogtunk még. Ott álltam útra készen, velem szemben Enikő anyaszült meztelenül, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Elég izgató volt. Bár lehet, hogy Encinél egy teaforraló is szexi tud lenni.

Írásban alapból nincs bővebb infó, üzenetben nem is próbálkoztam, inkább telefonon kérdeztem rá, hogyha fejbe is vág az infó, legalább halljam Enikő hangját. A megadott összeg nagyon nem volt alacsony, de nem is volt olyan magas, ami eltántorított volna. Kár lenne vetíteni, hogy az átélt élményhez képest semmiség, vagy valami hasonló süket duma, mert valójában jelentős tételről van szó, de olvastam már máshol súlyosabb összegekről is.

Ahogy említettem, a tiszteletdíjról nincs előzetes írásos információ, és szerintem ez így fog maradni ez után a beszámoló után is. Aki képes arra, hogy szóban lényegre törően, de udvariasan megbeszéljen Encivel egy ilyen kényes kérdést, az feltehetően egy lépéssel közelebb került a találkozóhoz.