Számszerűsítve az öt pont édeskevés, ahhoz, hogy Alice kedvességét és segítőkészségét kifejezzem vele.

Gyakorlatilag pártfogásába vett az elmúlt héten, és mindent megtett azért, hogy újból találkozhassunk, pedig ezelőtt mindössze egy alkalommal randiztunk. És nem mondhatom, hogy jól megismertük volna egymást, hiszen alig váltottunk néhány szót, s az is inkább felületes csevegés volt. Mindezek ellenére segített, hogy eligazodjak a beszamolok.com-on, sok üzenetet váltottunk, igyekezett, hogy a kéréseimnek eleget tegyen, és alkalmazkodott a lehetetlen időbeosztásomhoz. Talán, nem illik ilyesmivel dicsekedni, de kaptam tőle ajánlást, sőt lejebb vette a VTR-elérhetőségét is, hogy könnyebben tudjunk időpontot egyeztetni.

Másodjára már csukott szemmel is odataláltam volna,
csak az ösztöneimet követve. De tényleg könnyű:
a XIII. kerület két nagy csomópontja (Árpád-híd, Béke tér) között - talán pontosan félúton - van a rendelő.
A tízemeletes panelházak előtt (lakótelep) a parkolási lehetőség adott. Bár nem javaslom a kocsival érkezést, ugyanis remegő lábakkal távozáskor nem tudom hogyan lehet nyomni a pedálokat. Nekem gyalogosan sikerült eltántorognom a Béke térig, onnan meg haza. :o)

A tetthely ugyanaz, mint bő egy hete, a véleményem, annyiban változott, hogy még kevesebbre tartom, különösen Alice-hoz mérten.
Elfogult vagyok, így talán nem meglepő, hogy
királynői lakosztályba helyezném Őt.

De tárgyilagosan nézve is, elkélne a nagyobb szoba, márcsak azért is, hogy a hozzám hasonló beteg, aberrált fantáziával megáldott (-vert) Kollégák kiélhessék fixációikat.
Sokat segítene az is, ha a kicsi szoba előterét használatba lehetne venni a kanapéval.

Nagyon nem részletezném, akit jobban érdekel, olvassa el az előző (első) beszámolómat Alice-ról. Ismételni nem akarom magam, így inkább azt az érzést próbálom megfogni, amit Alice kelt bennem, amikor a közelében lehetek.

Mintha álmok építőköveiből faragták volna, vagy még inkább lágy szőtteséből állna össze: légiesen könnyed, zavarbaejtően megigéző, őrjítően vadító, egy szóval: tökéletes. Számomra az igazi NŐ.

Persze, hogy kinek milyen lány tetszik, az szubjektív.
Lehetne elemezgetni, hogy ez a része ilyen, amaz meg olyan - csak minek. Fölösleges. Akkor pont a lényeg sikkadna el, ami az összhatásban van.
A nyitja az, hogy az ártatlan külső mögött egy igazi vad nőstényördög, vagy boszorkány rejlik.

Tipikusan nem az a bombanő típus - ahogy a fotói is mutatják -, inkább tűnik egy dögös kis tininek, de ehhez egy hihetetlenül erős belső kisugárzás párosul. Azt hiszem az arca, a mosolya és a hihetelenül mély tekintete a legszebb, ha választanom kellene, mi tetszik benne a legjobban.

Olyan mintha zene, vagy festmény szépségét kéne ecsetelni szóban, mégis hogyan írjam le a leírhatatlant, s elbeszéljem el az elmondhatalant?

Első találkozásunk után nyilvánvaló volt, hogy az Alice-nál töltött egy óra kevés belőle, így ezúttal már
másfél órára terveztük a randit. Munkából érkezvén úgy éreztem magam, mint a versenyló a nagyderbit követően, amire a nagy meleg is rátett még egy lapáttal, így a csokor átadása után, irány egy alapos csutakolás.

Alice-on mindössze egy kis függönyszerű egyrészes ruha volt - az is vizesen, elmondása szerint így hűsöl -, de nem sokáig. Mire visszaértem már megszabadult tőle.

Csodás látvány. Lassan közelebb lépek, szinte el sem hiszem, hogy nem csupán egy látomás, de átölelem és nem tűnik tova, a nyakamba ugrik. Lágy csókolózás és simogatás követik egymást. A derekát fogom, s belefúrom magam illatos nyakába, csókolgatom megint a száját. A melleit simogatom és nyelvemmel a bimbóit izgatom. Megfordul, s a feje fölött hátranyúlva húz maga felé, a popsiját közben ágyékomnak dörgöli és hevesen nyögdécsel. Eddig szándékosan nem értem a puncijához, de mostanra már nem bírom tűrtőztetni magam és elkezdem
simogatni. Meglepően nedves. Visszafordul, és az egyik lábát az ágyra emelve követeli magának a nagyobb kényeztetést. Nem lehet ellenállni. Benyálazott ujjammal a nagyajkakat simogatom, majd be is dugom a punciba. Nagyon hevesen reagál minden érintésemre, csókomra, s ez jó! :o)
Alice hirtelen úgy dönt, nem fair a játék, hisz ő már pucér és lehúzza az alsónadrágom, így már egyenlők vagyunk. Leül az ágyra és szájába veszi Kicsiént, aki eddigre már külön életre kelt. Nagyon lágyan, finoman kezdi, meg akarja mutatni minden tudását. Néha csak nyalogat kidugott nyelvvel, aztán elnyel újból -
szédületes. Nyálcsíkot húz a farkamról a levegőbe és megint a hasamnak tolja az orrát, mikor eltüntet. Ekkor már jönnek az ismerős hörgések. Sokáig így folytatjuk, nem merek szólni neki, hogy mennyire kívánom őt, nehogy abbahagyja. Aztán csak sikerül visszakapnom a velem egyidőset, és Alice hanyatt
dől az ágyon, rám vár, most én irányítsak. Kis unszolásra beljebb hemperedik, hogy mellé férjek.
Már repülök is, csókokkal folytatjuk és közös, vagyis inkább kölcsönös maszturbálással. Jól esik ahogy kezével munkálkodik, és talán most én is kedvére tehetek neki. A nyögdécselése csaknem szünet nélkül hallik, mikor simogatom a punciját. Először csak benyálazott középső ujjam merül el benne, jól reagál, egyre fokozódik izgalma. Így bátran küldöm utána a gyűrűset is, belekapaszkodom a szemérem csont mögötti izmos részbe, és húzom föl-le. Először óvatosan, finoman, majd egyre gyorsabban. Közben hol a mellét izgatom nyelvvel, hol a nyálát iszom, s csókolom őt vadul. Ez az! Megvan, ez nagyon tetszik Alice-nak, de elsőre túl hamar abbahagyom, még nem jutott a csúcsra. Megkérdezem, hogy még egyszer akarja-e, a válasz azonnali igen. S másodszor már tocsog a punci, a saját levében, miközben belül kitágul, Alice megremeg és nyög, a csípője emelkedik és közben elbűvölően gyönyörű. Az ujjaimat kihúzom és a szájába dugom, amint lenyalja megcsókolom ismét.

Eddigre már annyira felizgatott, hogy majd megőrültem tőle. Mégis inkább fölültettem az ágyon és alákúsztam hanyatt.

A fejem a combjai közt, Ő támaszkodik kézzel az ablaknál, térdei a vállaimnál. Ahogy fölém tornyosul könnyen elérem a cickóit, a vállát, a karjait. Sokat simogatom. A nyelvem pedig hol a duzzadt csiklóján járatom, hol olyan mélyre dugom a puncijába,
amennyire csak tudom. Néha óvatosan, lágyan harapdálom, majd kis pihi, ölelés és csókok. Alice máris kész a viszonzásra, bevadul: olyan nyálcsorgatós, öklendezős, hörgős, önkényszerezős szopásba kezd, amilyenbe még nem volt részem. Nem is bírnám sokáig, ezért 69-be fordítom. Általában úgy tovább szokott menni a dolog, mivel nem látom a lány ténykedését, és nekem szükségem van a vizuális élményre is. Na most, ez Alice-nál nem így megy. A nyögések, hörgések, köpködés, és persze maga a szájmunka, olyan érzések tömkelegét kelti, ami kiverné a biztosítékot még egy olyan házban is, ahol nincs villany.
Ezért ez lett belőle:
Alice fölül, én alul, markolom a seggét, tövig nyomja a farkamat a szájába, én néha rásegítek, ő lentartja, én nyomom a csípőmmel fölfelé. Öklendezik, prüszköli szét a nyálát és a torokváladékát. Beborít mindent.
Nyelvem mélyen a puncijába, őrület, ahogy hátranyomja a popsiját, majd előredől rá a farkamra megint. Ez már nem csupán szex, hanem vad kéjelgés, állatias üzekedés. Találok egy érzékeny pontot megint, ahogy nyalom a punciját, most viszont inkább a lágy kényeztetés a célravezető, így egy-egy pillanatra még Kicsiénről is megfeledkezve tolja
magát a számba Alice. De én nem bánom, maradhatnánk így az idők végezetéig. Annyira sok a nyála, hogy törlőért nyúl, én pedig kapok az alkalmon
és gumit kérek. Fölhelyezi ügyesen, jól benyálazza azt is, majd négykézláb háttal elém tolat. Rögtön elkapom csípőjét, könnyedén csusszanok bele, fantasztikus érzés. A seggét markolom, aztán a derekát fogom, s csodálkozom: két kezem majdnem összeér annyira karcsú. Vagy épp a vállánál és a hajánál fogva húzom hátra és fölfelé. Mindjárt végem, nem szabad! Erre vágytál szinte az elejétől fogva, ne puskázd el hamar.
- így biztatom magam, és beblokkolok.Tudunk még váltani néhány pózt, lenyomom hasra az ágyon és így tolom neki hátulról, csípőjét, popóját nagy erővel préseli ágyékomnak ütemesen mozog. Majd fordulás misszibe. Végig rengeteg a csók. A lábait magátol tuszkodja a nyakamba, és hajtogatja magát hétrét. Olyan pózokat tud, csak lesek. Miközben maradék erőm is fogytán mellé dőlök az ágyra. Nem megy, végem. Kissé lelomboz saját tehetetlenségem. Alice kedvesen frissítővel kínál, nem utasítom el. Már azon
vagyok feladom és megmondom neki hagyjuk az egészet. De még meg sem ittam az egész pohár vizet, és Alice újból rajtam munkálkodik, s ahogy néz közben, megveszek érte. Feltámaszt. Olyan vehemenciával esik nekem, mint a rég nem látott nimfomán barátnő, aki a világvége közeledtével szájjal akarja agyonkefélni a szerelmét. Mindenféle pózban szopja a farkam, fölsorolni is képtelenség, van hogy öklendezésig nyeli, s van hogy homlokát a hasamnak támasztva őrült tempóban csúsztatja ki-be. Most már elveszítem teljesen az eszem, és iszonyú galád vagyok, a fejét tolom az ölembe két oldalt fogva, hogy még mélyebbre hatoljak a torkába.
De nem lök el, kibontja eddig föntre fogott haját és copfként összefogva adja a kezembe. Annyira nem vagyok magamnál, hogy alig veszem észre mi történik, de lassacskán fölfogom, s elkezdem rángatni, tekergetem a fejét oldalra a hajánál fogva.
Majd hirtelen mindennek végeszakad, elereszt, kiropgtatja a nyakát. Szégyellem magam, egy
igazi rohadék vagyok, semmi kétség. Állok előtte csókolgatom, simogatom, az izzadság patakokban folyik végig a hátamon, csöpög le a homlokomról, de nincs Alice részéről se szemrehányás, se rosszallás, semmi, csak kedvesség és gondoskodás. Törölgeti vizes testem, csinál egy kis huzatot, hogy több
levegőhöz jussunk. Kérdem, mennyi időnk van még, fél óra - válaszolja. Hirtelen ötlettől vezérelve a fürdőbe invitálom. Bevetjük magunkat a hűsítő víz alá, nagyon jól esik most. De a simogatások, és csókok hamar odavezetnek, hogy megint egymásnal esünk, fölkínálva magát emeli combját, s megint érzem, hogy nedves ahogy kezemmel a puncijában matatok. Ő is kézzel viszonozza kényeztetésem, majd dörgölőzik
hozzám, s nem kell sok idő már megint elémtérdel. A feszültségtől már szinte felrobbanok, olyan félelmetes franciában részesít erős kézimunkával keverve. A zuhanyból ránk hulló langyos víz ellenére is érzem, ahogy végigfolyik rajtam bőséges, forró nyála. Már csak pillanatokig bírom, hátam a csempének vetve lüktetek, Alice játszik velem. Bekap, elereszt, kezez. Amikor elélvezek nagyra nyitja száját, kidugja nyelvét, és így várja a kilövellést, de nem passzívan, hanem végig simogat, s veri a farkam. Megy mindenhova a halálraítéltekből. Alice nyelvére, szájába, vállára,
mellére. Én meg csak rángok, mint akit sokkoló vágott agyon.

Életem élménye volt, semmi sem fogható ehhez, ahogy Alice-hoz sem fogható senki.
Búcsúzáskor már Ő kérdi mikor jövök legközelebb, még nem tudom - így felelek. De kétlem, hogy bírnám nélküle egy hónapig.

Minden egyes rózsaszál maximálisan megéri, amit az emberfia Alice-nál hagy. A másfél óra időarányosan több rózsát jelent, de van lehetőség kettő, sőt három órára is. Az ajándékcsomagot az elején átnyújtva,
apró ráadásokkal megspékelve megfeledkeztünk
az egész számolósdiról, és csak egymásra koncentráltunk.
Búcsuzáskor rákérdeztem, hogy megtalált-e mindent, ami őt illet, és ezzel azt hiszem megsértettem. Mert elég gyorsan és kurtán csak annyit vágott oda, hogy meg se nézte. Ilyen lánnyal nem sűrűn lehet találkozni, aki második alkalommal már ekkora bizalommal
viseltet - lényegében - egy ismeretlennel szemben.