De még mennyire, hogy igaz! Valóban szép az élet, és sose halunk meg! És eközben talán a körülöttünk lévőknek is egy icipicivel szebbé tudjuk tenni az életének egy aprócska szegmensét.

Hát ez egy szexoldal, így itt ez az igèny a hangsúlyos mert erről beszèlünk. De szerintem a másikra is meg van az igèny. Vannak vendègek akik a normál tali kereteit szètfeszítve próbálják elhívni a lányt kávèzni vagy ilyesmi. Na csak ilyesmi miatt is gondolom hogy van igèny vacsora melletti beszèlgetèsre, közös programra, emberi kapcsolatokra.Te hogy látod ezt, M.Csapda?

Azért az látszik, hogy valamiért erre a típusú pótlásra jóval nagyobb az igény, mint mondjuk egy kiállításra elmenni, és utána egy vacsora mellett beszélgetni...

Persze hogy itt! Mert szép az élet és sose halunk meg! Nem igaz Barátom? 😊

Teljes mértékben egyetértek, magam is "pótolok". De a külvilág akkor is.... erre gondoltam :((

így igaz. Tökéletes dolgok ritkán vannak, vagy esetleg csak rövid ideig azok. Semmi sem teljesen fehér és nem teljesen fekete. Elég bölcsnek kell lenni és örülni már a nagyon jónak is. Ami pedig hiányzik, azt esetleg máshol pótolni. Netán épp itt?

Nem kell kérdeznetek, Kspisti hozzászólásában megtalálható a válasz, sőt, ez a lényege. Lehet egy kapcsolat jó, sőt, nagyon jó, akkor is, ha nem minden szempontból tökéletes.

Ez szép és valóban meglepő 🤣! Kérdezhetnénk sokan, akkor hogy - hogy te itt? Mert mégiscsak hiányzik valami :( Mint oly sokunknak...

Én azt hiszem, jártas vagyok a témában. Szerintem ahány párkapcsolat, annyi különféle sztori. De a magam oldaláról: sok minden kell az ideálishoz, és nem is valószínű, hogy ez mind megvan - attól még lehet a szaldó erősen pozitív, és lehet a kapcsolat jó. És ez a sok minden is idővel átértékelődik: egyes részek fontossága csökken, mások pedig - amik régen fel sem merültek, vagy jelentéktelennek tűntek - idővel fontossá válnak. Mondok egy olyan személyes példát, amellyel esélyes, hogy sokakat meglepek: esetleg attól is lehet egy párkapcsolat igazán jó, hogy odaadóan, közösen és sikeresen pátyolgatjuk unokáink életútját.

Szívesen írnék valami okosat, de sajnos nem vagyok jártas a témában.Az viszont érdekelne -ha lehet- hogy miért vetted elő ezt a témát Bius?M.

Meg humorosat is. A sok közös nevetés szerintem az egyik legfontosabb dolog.

Minő jó meglátás :) Persze nem mindegy hogy csupán érdekes, vagy értékes - e?

Yesss, azért szerintem a férfi mondjon (néha) érdekes dolgokat .

Köszi Viva,

Üdv!Szerintem! Ahogy mondtad Bius,a beszélgetéd, egymásrafigyelés stb.Kiegészíteném még! Mindenkinek vannak gyengeségei,kevésbé előnyös tulajdonságai, ha ez a másikban megvan akkor úgymond kiegészítik egymást.Ettől lesz egy egész,mert egy házasság vagy párkapcsolat úgy működőképes ha egyként tekintünk rá.Viszont nemrég hallottam, hogy az legjobb felállás, a csöndes férfi és a cserfes nő.

Jó tèmát sikerült felfedezned Bius.

Sziasztok!Szerintem egy kapcsolat,házasság minél tovább tart annál bonyolultabb lesz.egy osztálytársam mondta(nő és több éve házas),hogy egy kapcsolat alapja a jó szex.Szerintem a beszélgetés,az egymásra figyelés,türelem,közös hobbi a rendszeres sport és az utazás.Ezek egy kapcsolat alap kövei.Ha nem vagyunk boldogok a házasságban változni kell kívül és belül is.Itt jön a kapcsolat igazi próbája.Változni nagyon nehéz ,az egó nem mindig engedi.Ha már csak a kitartás van és "a sok hosszú év amit együtt töltöttünk" a válás lehet a megoldás.Sokkal jobb szingliként mint egy kiüresedett és boldogtalan kapcsolatban élni.

Szerintem a házasság olyan mint a nyers vas!
Igazán a külső tényezők tudják össze kovácsolni, de ha nincs elég tűz,( türelem , egymásra figyelés, alázat) csak széjjel veri az idő kalapácsa.
Érzésem szerint sokan válás után jóva,l több kudarcos próbálkozás után jön rá az ember hogy az volt az igazi!
És ha van az emberben kellő önkritika, talán azt gondolja, hogy többet kellett volna vállalnia a kapcsolatért!
De ezt már ritkán valják be! Mert oda lesz a büszkeség:)

Szövegről vélemény? :D
Lehet utálni stb., de egy ideje feltűnt, hogy tartalma van annak amit publikál...
https:/www.youtube.com/watch?v=ceoDqUCgo9Q

Bocs KARAK, az utolsó mondataiddal nem egészen értek egyet.

Szerintem a feleknek NEM önmagukat kell adniuk, hanem azt, ami a másiknak hiányzik. A hiányok kielégülése adja a boldogságérzetet. Ettől lesz egy párkapcsolat IGAZI, azaz boldog. Igyekeznem kell kielégíteni a hiányokat, de nem erőltetem páromra azt, amit nem akar és fordítva.
Most végleteket hozok példának.
- Ha az én „egész valóm” - ahogy fogalmazol - egy szoknyapecér kujon, akkor hiába akarom azt adni, nem ismerek nőt, aki ezt akarná állandóra kapni. És fordítva, ha a nőm egy „fapina” típus, akkor hiába akarja azt az lényét adni, ha nekem egy kacér, démoni, szexi, buja „dög” kell.
- Vagy ha az „egész lényem” egy otthon joggingban TV –t néző, hűséges, de pöcs, akkor hiába akarom azt adni, ha a nő egy macsót szeretne maga mellé.
És sorolhatnánk vég nélkül.

A holtpontra jutott kapcsolatoknál azt kell tisztázni, mi a másik hiánya, és azt ki tudja e elégíteni a partner „jó szívvel”. (Ez gyakran valamiről való lemondást is fedhet.) Ha nem, akkor szétmehet a kapcsolat akár a végletekig húzva, egymás agyára menve.

Szép fogalomnak tartom a „feltétlen bizalmat”, de a bizalom csak megszerzett tapasztalatok alapján keletkezik, létezik, szerintem magától nincs. A holtpontra jutó kapcsolatban hiányok lépnek fel és általában a bizalom az első, ami elvész. Nem bízik a fél benne, hogy vajon megkapja azt az érzelmi töltést, biztonságot, törődést, stb…., amire vágyik. A bizalmat kell sok munkával helyreállítani a kapcsolat megtartása érdekében.

Hogy mi egy kapcsolatnak az általad nevezett "ideális állapota"? Az, ha mindkét fél megkapja benne azt, amire szüksége van a boldogságához. Van ilyen? Szerintem kompromisszumok nélkül csak a mesében. Attól a valódtól, énedtől meg kell kímélni a kapcsolatot, amire a másik nem vágyik.

Egy példa magamról csak a testi adottságokat érintve. Az első nőm egy magas, "nagydudás" csaj volt. Ez beégett az agyamba. Nem csoda, hogy az ilyen nők első vizuális ingere vágyat ébresztenek bennem. (Meglepetésemre újabban a szőke „kiscicis”is.) A páromra ezek közül egyik típus sem illik. De érezzem magam BŰNÖSNEK, mert IDŐNKÉNT vágyat érzek? Na neeem! Még ha kis hazugságok, kis titkok, kis külön úton járás által is, de hiányérzeteimet kielégítem a lehetőségek határain belül. Természetesen egy bizonyos MÉRTÉKet - amit a kapcsolat még elbír - tartani kell. Mondhatjuk, néha másnál vacsorázom. A kapcsolaton kívüli kielégüléseim (nem csak ejakulációra kell gondolni!) mellett, és minden mással együtt MÉGIS több mint 2X éve vagyunk házasok. Nálunk én vagyok a kikacsingató, és ha tud is a dolgaimról, akkor bölcsen átlép felettük. Vélhetően nem vetem el a sulykot a határain kívülre. Ez a megengedett magánszférám. De az is lehet, hogy nem tudja. Egyikünk sem gondolkodik váláson.

Azt írod - Minden hazugság, titok, külön úton járás, távolítja a kapcsolatot az ideális állapottól, - de itt jársz ebben a „külön utakat” biztosító beszámolók világban. Akkor Te nem törekszel az „ideális állapot” felé?

Visszatérve a feltétlen bizalomra, az szép, romantikus, de ha akár egy picit is felmerül benne a kiszolgáltatottság érzése már számomra veszélyes, félelmetes. Azt jelenti, hogy akaratomtól függetlenül történhet velem valami. (Talán kivéve, ha valakinek SUB hajlama van, de ehhez nem/sem értek. Nekem az régen rossz, ha kiszolgáltatottság, különösen, ha félelem tartja össze a kapcsolatot.

Összefoglalva, szerintem egy párkapcsolatban pont az eltérő egyéniség miatt, nem lehet a teljes őszinteséggel a legideálisabbat kialakítani, belegázolhatsz a másik "lelkébe". Két ember vágyai - különösen, ha nemben is eltérnek - soha nem fogják egymáséit teljesen lefedni. Ezért mindenkinek kell legyen olyan magánszférája (egy saját szobája, külön útja), olyat ahol egyéni vágyait is megélheti függetlenül a párjától.
Van is egy mondás féle. A hosszú kapcsolat titka az elegendő mennyiségű különélés.

Válás vagy kitartás? Ha a beteljesületlen vágyakért tett lépéseink nem hoznak sikert és van esély egy jobb életre, akkor a válás. Különben kitartás, és dolgozás a kapcsolatért.

Minden fentebb hangoztatott gondolatomat borítja a GYEREK/ek megléte. Akkor nem létezik nálam egyéni érdek. De ezt máshol már kifejtettem, most nem megyek bele.