Kétezer-háromszáz évvel ezelőtt Arisztotelész megállapitotta, hogy az emberek minden másnál jobban vágynak a boldogságra. Mig a boldogságot önmagáért keressük, összes többi célunk - legyan az csak az erotika - csak azért fontos, mert feltételezzük, hogy majd boldoggá tesz bennünket. A boldogság nem olyasmi, mi csak úgy megtörténik velünk. Inkább attól függ, hogyan értelmezzünk magunk a külső eseményeket. A boldogság valójában olyan dolog, mint az erotika, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányitásuk alatt tartana belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák. Az élet minőségének leirásához alkalmazták az ókori kinai taoista bölcsek a "jü" kifejezést, ami azt jelenti, hogy lebegni, áramlani. Ezzel jellemezték annak a személynek az tudatállapotát, aki a tao szerint él, vagyis a létezésének a megfelelő módját választotta. Amikor az ember örömteli dolgokra gondol, elsősorban a szex jut az eszébe, hiszen a nemiség általános jutalomértékkel bir. A szex által adott boldogság attól függ, mi történik a "résztvevők" tudatában. Ugyanazt a szexuális aktust át lehet élni fájdalmas, vérlázitó, ijesztő vagy semleges vagy kellemes, élvezetes, örömteli illetve eksztatikus élményként - attól függően, hogyan illeszkedik bele valakinek a céljai közé. A szexualitás ápolásának egyik formája az erotika, amely nemcsak a fizikai készségek fejlesztésére koncentrál. Az indiai Káma-szútra, az arab Illatos Kert, a perzsa Ananga-ranga, a tibeti Tapasztalások és a kinai Tao-szex segitenek az erotikus készségek kifejlesztésében, javaslatokat és célokat fogalmaznak meg, hogy a szexuális tevékenységet változatosabbá, érdekesebbé és kihivásokkal telitettebbé varázsolhassuk. A keleti kultúrák kifinomult módszereket dolgoztak ki az erotika tanulására és gyakorlására. A japánok elképesztően sokoldalú hivatásos szeretőket neveltek. A gésáktól nemcsak azt várták el, hogy profik legyenek az erotikában, hanem képzett zenészek, táncosok és szinésznők legyenek. A kinai és indiai kurizánok és a török odaliszkok ugyanilyen ügyesek és képzettek voltak. Sajnálatos módon ez a professzionalizmus nemigen segitette hozzá a köznapi embert, hogy az erotikus élmények minősége általánosan javuljon. A "rendes" emberek kevés energiát szentelnek az erotikának. A szexualitás következő dimenziója akkor tárul fel, amikor már nem csak fizikai gyönyört érzünk, hanerm a partnerünket egyszeri és egyedi személyként nézzük. Hogyan tartsuk életben a "jüt"? A válasz ugyanaz, mint bármely tevékenyaséggel kapcsolatban. A szexuális kapcsolatnak komplexebbé kell válnia, hogy örömteli legyen. Új lehetőségeket kell felfedeznünk egymásban és a partnerünkben. A szexualitás az élet bármely területéhez hasonlóan úgy tehető örömtelivé, ha hajlandóak vagyunk átvenni felette az irányitást és úgy művelni, hogy egyre összetettebb tevékenység legyen belőle. EHHEZ NYÚJTHATNAK SEGITSÉGET A KELETI EROTIKUS PRAKTIKÁK !